De mit vettetek nekem Karácsonyra?

2018.12.24

Két óra: - Anya vegyünk fel szép ruhát mind a ketten és tedd rám az ékszereidet! - néz a nagy barna szemeivel, én meg megint közel a megőrüléshez: amióta egyik péntek este ketten spontán "beöltözős - csajos délutánt " tartottunk itthon, amikor bármelyik ékszeremet magára aggathatta, sőt ki is rúzsozhatta a száját - micsoda meglepetés - állandóan ékszerezne. De ma Szenteste, az első hármasban! Végigfutottam a napot, mindennel elkészültem, már "csak" az átöltözés és az ajándékok maradtak. 

A Mikulás óta változatlan bizonytalanság gyötör: vettünk-e elég ajándékot, vagy túl sok mindent kap majd? Ráadásul, holnap és a két ünnep közt a tágabb család is ajándékoz; vajon ők eltalálják?

Ellenben Jézuska-ügyben legalább nincs dráma: Melike, a mi felvilágosult nagylányunk tegnapelőtt kifejtette, hogy Télapó az ugye van, de Jézuska az nincs. A saját felfedezés materiális természetű indoklása egy hét és fél éves bölcsességével valahogy úgy nézett ki, hogy a Télapót mindenki látta már, na de a Jézuskát? Olyan nincs is, mert senki se tudja hogy hogy néz ki, szóval igazából a gyerekeknek a felnőttek veszik meg az ajándékot és berakják a karácsonyfa alá és akkor átadják őket, hogy a gyerekek örüljenek. 

- Anya, elmondod, hogy mi mindent vettetek nekem? Ugye nagyon sok mindent?

- Melike, nemsokára megtudod, mit kaptál és tudod, holnap Pesti Mamáéknál karácsonyozunk, utána Apa családjánál, onnan is kapsz még ajándékokat.

- Hát tudom, de félek, hogy nem lesz elég sok! - mondja őszintén.

- Attól nem kell félned cicám! - mondom nevetve, mire felcsattan hirtelen: - Nem vagyok a cicád! Én csak Meli vagyok! 

Lépkedek fel a lépcsőn, Melike méterrel előttem rohan és a sajátja előtt az én szekrényemhez fut oda először. - Anya, itt a szép bogyós ruhád, azt vedd fel, én meg a csillogós ünneplőset!   

Attila már átöltözött "ünneplősbe", én pedig öltözés közben megint eltervezem, hogy ma már csinálunk magunkról egy családi Karácsonyi szelfit és én bátor leszek és kirakom a Facebook-ra... Nem, mégse kéne kirakni, Attila is ellenzi, várjunk még. Na de amióta 700-ról alig 380-ra redukáltam az ismerőseim számát, végülis a legtöbb amire számítanom kell a "Minden csoda három napig tart" reakciók... Aki igazán számít, már tudja, hogy szülők lettünk! 

Négy óra. Melike kimegy a szobából, én jelzek Attilának, hogy ne engedje vissza és nem zajtalanul ugyan, de viszonylag gyorsan lepakolom a rollert, Mama ajándékát, meg a többi "apróságot" a fa alá.

Némi keresgélés után végre ráakadok a csengettyűre és akkor jön Jézuska, de legalábbis az ajándékok biztosan!

- Ti megvettétek a rollert? És... jégvarázsos pizsama? 

- A pizsamát Veráéktól kaptad!

- És pénztárgépet? 

- Igen, pénztárgépet is kaptál, játszhatunk boltosat! 

- Anya, játszol majd velem boltosat? 

- Persze, hogy játszok, de nézd csak, még van egy csomagod!

- Még egy? Ebben mi van? Remélem valami nagyon nagy ajándék....

Sietve letépi a csomagolást: - Ez fürdőruha?

 - Igen, Mamától kaptad, minket kért meg, hogy vegyük meg neked.

- Ezek mik? - kérdi az úszósapkára meg a többire mutatva.

- Ez egy úszósapka, az egy papucs, az pedig egy olyan törölköző, amivel nagyon gyorsan megszáríthatod magad a strandon vagy az uszodában. És ez a hajgumi is jó lesz, vízálló.

Percekig nem szólal meg, csak ámul a sokmindenen. Attilával megnyugodva összemosolygunk: ELÉG ajándékot vettünk!

Nyolc óra: Elfogyott a vacsora nagyrésze, nézzük az ilyenkor kötelező Home Alone-t, megcsináljuk a boldog családi szelfit és én elérkezettnek látom az időt, hogy megosszam a szélesebb ismeretségi körömmel, mert biztosan érzem, hogy ez egy klasszul sikerült Karácsony! :)