Holnap talán 'másnap' lesz végre...

2019.08.12

-Akkor? Ki marad velem leraxálni (relaxálni)? És mielőtt válaszolhatnánk: -Majd én megmondom, kitaláltam! (már hetek óta NEM kitanátam.) Mind a ketten itt maradtok (legyetek szívesek...), Apa a babzsákon, Anya a széken, én az ágyamban és itt lesztek amíg el nem alszom, de nem mentek már le! (Értettük, generális asszony...)

Attila már a babzsákon, oké, legalább neki legyen jó a nap utolsó képe. Indítom a 10 perces vízimalmos mese-relaxációt,. A mese arról szól, hogy egy csodapatak csodavize folyik át egy nagy vízimalom hét színes kerekén, és aki a patak vizében megfürdik, azt a piros kerék megtölti életerővel és kitartással, a narancs kerék önbizalommal és lelkesedéssel, a sárga boldogsággal, a zöld nyugalommal, a kék bátorsággal, a lila bölcsességgel, a rózsaszínű pedig feltétel nélküli szeretettel. A patakban fürdők ruháit az itt élő tündérek és manók kimossák a patak vizében és új ruhát varrnak. Az a módszerem, hogy a telefon tokját kezdetben nyitva hagyom, hogy ne legyen hirtelen sötét, aztán elkezdem nagyon lassan becsukni. Épp olyan tempóban zárom be a tokot, mint amilyen lassan és fokozatosan halkítom a felvételt. Szeretem ezeket a halk esti zongorahangokat. Véget ér a felvétel, Melike egyenletes légzéséről tudom, hogy alszik, valójában már a felénél aludt. De felébred, amikor Attila a segítségemmel felkel végre a zörgős babzsákból. Tudtam, hogy így lesz. -Ti most már ki fogtok menni? Valaki maradjon itt! (Ez az elmúlt hét tapasztalataiból kiindulva azt jelenti, hogy Apa maradjon itt, én meg mehetek a dolgomra).

-Melike, Apa hadd menjen fürödni, majd én itt maradok.- mondom és a sötét miatt nem látom a szemén a csalódást. -Jó, Anya. Apaaaaa! Szeretlek! Holnap tali! -Jó éjt Meli, reggel találkozunk!- mondja a sztárapuka, én meg maradok és indítom a szintén tízperces törpés relaxációt. Ebben egy varázsszőnyegen utazunk el a hét törpéhez és oda érkezve bebújunk egy nagy szappanbuborékba, a törpék pedig kijavítják a buborék sérüléseit, hogy minket ne érhessen semmi baj.

Melike hamar visszaalszik, de én (mindig) végigjátszom azért a felvételt, még a 29 perces Fény harcosait is és a mesét is mindig a legvégéig elmondom a sokszor már az elején alvó gyereknek. Kijövök halkan, fogat mosok és leülök írni.

Félórával korábban

-Melike, felmegyek fürödni, szólni fogok, ha kész vagyok és akkor gyere majd utánam, jó?

-Jó Anya. (Hmm, semmi ellenállás? )

Később: -Melike, gyere légyszíves!

-Jövöööök! Csak ezt még megnézem.. Ja nem, holnap is folytathatom, jövök. 

És jön. Ilyen nincs is. 

-Anyaaa! 

-Igen?

-Ma a táborban csináltunk egy jó kísérletet!

-Tényleg? Mesélj róla!

-Hát hogy mindenki kapott egy nagyon kicsi olyan csövet a kezébe, aminek teteje van és étolajat öntöttek bele és akkor oda kellett menni egyesével egy nagy tálhoz, amiben nagyon sok víz volt és akkor rá kellett cseppenteni az olajból.

-És mi történt a vízzel?

-Hát az hogy képzeld el, ilyen gömbök vagy mik lettek és akkor nem tűntek el, hanem úgy külön voltak a víztől. Ez nekem nagyon tetszett! És utána meg adtak mindenfélét nekünk, például nekem egy olyant tudod amivel összetűzzük a papírt...

-Gémkapcsot..

-Igen, aha.

-És mit csináltál a kapoccsal?

-Hát tökjó volt, mert erre a gömbre amit az olaj csinált, rá kellett lassan tennem a kapcsot hogy megnézzük, hogy lemegy-e, De nekem lement. Nagyon profinak kell szerintem lenni, hogy ne menjen le. 

Nem merek nevetni, mert olyankor rendre megvádol hogy kinevetem.

-Emlékszel, hogy ezeket tanultátok köriből a suliban? Anyagok meg halmazállapotok, hmm?

-Igen Anya, de olyan jó volt ezt így látni, mert az nem tanulás!

Már a szennyesládán ülök, megfogom a két kezét és magamhoz húzom. -Figyelj csak rám, Melike! Nézz ide rám kérlek! 

Csak akkor folytatom, amikor már rám néz a gyönyörű álmos szemeivel: -Tanulni nem rossz dolog. Itt ebben a táborban is minden nap okosodsz majd és az jó érzés. A suliban is ez történik, ne félj ettől! És örülök, hogy ma kicsit tanultatok Apával és megcsináltad a feladatokat amiket kiírtam neked!

-Hát igen, csak kicsit tanultunk, mert én előtte veszekedtem...

-Nem baj, holnap könnyebben megy majd.

-Igen, mert nem fogok veszekedni. Szeretlek Anya!

-Én is szeretlek! Ha minden nap csak ennyit tanultok, már sokkal könnyebb dolgod lesz a suliban, ha megkezdődik a tanulás.

-Tudoooom..


Tizenhárom órával korábban...   

Miután bekapcsoltam a halk Retro Rádiót, már simogatom a pizsamás hátát: -Jó reggelt Cica!

-Nem vagyok cica, Meli vagyok! - mordul rám.

-Jó reggelt Meli, vár a tábor!

-Nem megyek sehova, álmos vagyok! -És visszafordul a fal felé.

-Kikészítettem a ruhád, légyszíves készüljél, én is öltözöm.

Öt perc múlva változatlan helyzetben már Attila keltegeti, az enyémnél több sikerrel.

-Anyaaaa, hova pakoltam a régi strandpapucsomat?

-Nekem kell ezt tudnom?

-Hát nem is nekem!

-Na jó, ott van ahol hagytad, nézd meg a szobádban: asztal alatt, ágy mellett, sarokban... Van hat pár papucsod és én hordom utánad őket, a bentit kint használod, a kintivel bejössz a lakásba...

-Hát majd vesztek nekem újat, mert ezt sohase találom...

-Nem, nem veszünk újat. Majd megtalálod a régit.

-De vesztek, mert nekem az kell!

-Hát nekem is sokminden kell, mégse követelőzöm és mégse vagyok telhetetlen.

-Én nem vagyok telhetetlen! - És folytatjuk és folytatjuk... 


Még tíz órával korábban

-Melike, holnaptól muszáj kicsit tanulnod Apával vagy velem, ha majd itthon leszek.

-Nem!

-De igen. Tovább nem halogathatjuk, augusztus közepe van! Ha semmit nem gyakorolsz, az neked lesz iskolakezdéskor a legnehezebb.

-Márpedig én nem fogok tanulni, engem nem érdekelsz...

-Minket meg az nem érdekel, hogy téged nem érdekel. Holnaptól legalább egy órát tanulnotok kell. Reggel majd írok neked pár feladatot, nem kell sok és nem kell a szorzótáblát, de valamit muszáj, különben elfelejted, amit az iskolában tanultál.

-Nem! Nem fogok tanulni semennyit, nem érdekel!

-Az majd érdekel, ha továbbra se lesz telefonod...

-Nem, az se érdekel, nem fogok tanulni!

-Márpedig fogsz, minden nap! Ha nem, akkor Zsófival se engedünk játszani és tévét se nézhetsz..

-Nem baj, akkor én majd világgá megyek és nem lesztek a szüleim!

-Tényleg? Máris indulhatsz! 

Hurrá, esti hangulat, hurrá, optimizmus! A holnapi nap talán végre kompenzálós másnap lesz...