KÜLÖNÖS Szilveszter

2021.01.01

Lencse és Szobadiszkó!

Este hét

Nyamvadt négy óra maradt ebből a nagyon gyűlölt kétezerhúszból. Csak jobb év jöhet, hú de jó, hogy vége! Minden fenekestül felfordult: munkahelyen és suliban, családban és rokonságban, a barátainknál, nálunk, itthon... 

Attila november 24-én "lepett meg" minket egy váratlanul pozitív Covid lelettel; azért váratlanul, mert ő tényleg nem járt máshol, mint az iskola környéke, hozta-vitte Melindát, hogy én időben elkezdhessem a nem kicsit hektikus munkámat. Én voltam és vagyok az üzletbe, piacra járó, dehát Attila megbetegedése ékes bizonyítéka annak, hogy a gyerekeink tényleg anélkül hordozzák a vírust, hogy annak bármi jelét mutatnák. Melike a karantén alatt ugyanolyan élénk volt, mint máskor, ugyanúgy hullámzott érzelmileg és instabil volt idegi fronton, de ami a lényeg, hogy szerencsére nem kapta el Attilától a vírust, ahogy én sem. Meglehet, amiatt, hogy házon belül sikerült elszeparálódnunk: Attila a vírus idejére a nappaliba költözött, nem jött ki a konyhába, sem fel hozzánk a tetőtérbe, a lenti fürdőt és mosdót használta, mi a fentit. Meli beköltözött hozzám Attila helyére a hálóba, én persze többször bejártam a nappaliba, de szigorúan pár másodpercig és mindkettőnkön maszk, külön mosás és mosogatás és persze a permanens hipószag. Mielőtt tudomást szereztünk a fertőzésről, nekiálltunk a tetőtéri iroda parkettázásának, ami a betegség idejére félbemaradt, emiatt a még fel nem vitt, 12 doboznyi parkettát az előszobában kerülgetjük. De van jó oldala! Ha együtt akarok kávézni a fertőzött férjemmel, akkor nyitva hagyom a nappali ajtót, ő bent marad, én meg ráülök az ajtó előtti padlólap-rakásra és jöhet a Nespresso élmény, íme a családi social distance...

Melikével persze a karantén is nehezebb volt... Sokszor elfelejtkezett a maszkról és berongyolt Apához, ha rászóltunk, vitázott, de nem lett beteg!  Aztán Apa nagyjából túlesett a sztorin (kivéve a még most is meglévő fáradtságot mint a nála jelentkező legfőbb tünetet). A veszély elmúltáról úgy értesültünk, hogy időközben Karácsony lett, és az eltelt idő meg a csökkenő fáradtság alapján családilag gyógyultnak nyilvánítottuk Attilát. Mindezt aztán a mi távdiagnosztizálásra és távgyógyításra ítélt és amúgy megbecsült háziorvosunk is jóváhagyta telefonon.  

Úgy bő két hete, december közepén a Facebookon szembejött velem egy online esemény Szilveszterre: amikor megláttam, tudtam, hogy EZ lesz a mi programunk! Veszélytelen, de kellően tombolós, se nem rövid se nem hosszú, pont jó, ráadásul Melikével közös, imádott kedvencünk! Péterfy Bori sokat ígérő, Szilveszteri SZOBADISZKÓ programja december 31-én 10 óra 20 perckor kezdődik.  


Este kilenc

Attila hat óra óta odafenn alszik a hálóban, de nem tudom mennyire sikerül neki, mert mi csajok idelenn már most elég hangosak vagyunk. Sütöttünk sajtos rudat, és készült (sütés nélküli) banános szelet, meg jó előre Újévi hagymás lencsesaláta is.

Melike előszedi a piros csillogós ünneplős ruháját és felveszi hozzá a kopogós cipőt is. Apró örömök: mielőtt kinőné, legalább kétszer felvehette: idén a vírus miatt a március 15-i ünnepélyt már nem tartották meg, nem volt évzáró, sem évnyitó, sem suli-Karácsony, nem vihettük színházba. De legalább október 23-án felvette, bár azt az ünnepséget is csak az osztályokban engedélyezték megtartani...  

- Anya, vegyél fel te is valami szépet! - magamra nézek. Atyaég! Az én nem kicsit kritikus és divatimádó gyerekem majd' egy éve nem látott rajtam mást, mint melegítőt.. - És sminkelünk!! - nem kéri, nem kérdezi. Állítja!


Háromnegyed tizenkettő

Apa maszk-mentesen és álmosan érkezik a nappaliba! Táncolunk, épp a Vámpír megy, Melike azonnal rángatni kezdi szegény Apucikámat, én videózom őket.  

Élvezzük a koncertet, Melike lehozta a tini-mikrofonját és minden számot hangosan felkonferál. Utánozza Borit: ha Bori lefekszik, Meli is, ha Bori a haját rázza, ő is, ha Bori sikít, ő is... Táncolunk Borival és bár jól akarom érezni magam, megcsodálom a művésztársadalom e sokoldalú tagját, amint telitorokból őrjöng a tömegnek, egy töküres nézőtér előtt. A számok közti egyperces szünetekben Bori elpanaszkodja, milyen szörnyű a karanténlét a művészeknek, és tényleg! Nekem rögtön bevillan egy korábbi koncertélmény a Budapest Parkból, ahol először láttam az ötvenen túli énekesnőt spontán a tömegbe ugrani. Hát ennek is vége lett egy jó időre! 

Bori az egyik konf alatt, még fél tizenegy körül bemondták, hogy lesz idő a koncert után kivenni a hűtőből a pezsgőket. Én viszont hamar realizálom, hogy ez a deadline veszélyben és riasztom a pezsgőbontásra velem ellentétben képes férjemet. A Love Band maximalista, ezért hálás közönségének pontosan 23 óra 59 percig játszik. Így aztán az újévet Melindával mindketten kimelegedve, rekedten kezdjük, Attilának úgy kell lefognia, hogy a Himnuszra hagyja abba az ugrálást. Boldogabb új évet!