Boldog tizediket!

2021.04.18

Boldog első kétjegyű szülinapot!

- Mostantól mindig kétjegyű gyertyát kell beszereznünk! - mondom, miközben pakolom a partifelszerelést a zacskóba, zacskót a kocsiba.

- Mindig? - kérdi Melinda, nagy kerek szemekkel.

- Nem ... - Tűnődöm. - Remélem, Neked lesz háromjegyű szülinapod is, jó sok!

- De Anya, ti akkor is velem lesztek, ugye? - Istenem, ez az őszinte ragaszkodás a leggyönyörűbb benne...

- Hát persze - mondom nevetve!

- De ugye Anya még nagyon sokáig fogtok élni? Ugye nem fogtok meghalni? - 

- De igen, de az reméljük hogy soká lesz.- válaszolom. Na ez nekem sem a kedvenc témám - gondolom - ráadásul nem készültem rá, jó ideje nem foglalkozott ezzel. Próbálok terelni!

- Melike, ma tartjuk a szülinapod! Most ennek örüljünk! Veled leszünk mindannyian még sokáig! 

De látom, hogy van itt más is...

- De Anya, olyan szomorú vagyok, mert ez már megint nem igazi szülinap lesz!

- Hogyhogy szomorú? Hogyhogy nem igazi? - Könnyes a szeme.

- Hát nézd meg! Az osztálytársaim sose hívnak senki szülinapjára! És most én se hívhatom őket és még az iskolába se vihetek tortát meg sütit! És csak a család lesz és kinn kell lenni az udvaron és maszkba kell lenni és Anya, hogy fogunk tortát enni, ha maszk van rajtunk? - Magamhoz húzom, ráül a térdemre.

- Jaj szívem... most senki nem tarthat szülinapot, mindenhol csak a szűk család... mert veszélyes a járvány miatt, tudod... Ráadásul épp most jelentették be, hogy megint nem mehettek iskolába, mert sokan megbetegedtek. Szóval másét se tarthatjátok meg. 

- Tudom, az a francos Covid!

- Az, igen az! - válaszolom.

- De tavaly se lehetett megtartani! És pedig itt a szomszédba volt szülinap, csak engem nem hívtak át!

- Ez igaz. És szomorú is. De nem tehettünk semmit. A tiedet viszont ma megtartjuk!

- De Anya, de én már úgyse kapok semmit, mert hát megvolt a bicaj...

- Ebben én nem vagyok biztos, Melike! - próbálom felvidítani, talán összejön.  

- Tééényleg? De valami naaagy dolog lesz? Csak az enyém?

- Én nem tudok semmi biztosat, de még tőlünk is lesz egy kis apróság...

- Olyan amit meg lehet enni?

- Nem, nem olyan! De mennünk kell Antóniához a tortádért! Akarod már most megnézni?

Felpattan, veszi a dzsekijét, hozza a kulcsot, alig érem utol. - Hékás, várj meg!

- Gyere már Anya, mert elkésünk!!

Gyorsan megcsörgetem Antóniát, a szomszéd cukrász lányt, hogy akkor mennénk a tortáért.

- Gyertek, gyertek, nyitom! - mondja a telefonban.


- Anyaaa, ez gyönyörűűű! - csak suttogja, hogy csak én halljam a direkt dícséretet.

- Tetszik? - kérdezi Antónia - Ilyet szerettél volna, Melinda?

- Iiigen, ilyen nagyon nagy csokitortát! 

- És a díszek is rendben vannak, Hilda?

- Persze, köszönjük.- mondom.

- Igen, mert azt akartam hogy a Roblox karakterem is rajta legyen és Anyáé meg Apáé is.

- Benne van a dobozban a tűzijáték is. - mondja Antónia. - A doboznak az alját fogd! 24 szeletes, jó nehéz.

Fizetek és indulunk.


Esik az eső, füstbe megy az udvaron ünneplés terve. Muszáj bemennünk Anyuék étkezőjébe, egyesével vonulunk, maszkos bál, kvázi távolságtartás... Melinda gyertyát fúj, Alma együttes és Halász Judit dalol a YouTube-ról, megy a tűzijáték, ahogy kell és jönnek a klasszabbnál klasszabb ajándékok is!


Este fél tíz.

Melike az ágyban, de megint felpörgött, még soká nem fog aludni.

- Melike megmondod mi tetszett a mai napban legjobban? - kérdezem.

- Hát az ajándékok, a torta, meg hogy zuhogott az eső és azért be kellett menni, hogy ne kinn énekeljünk az esőbe! Meg jó volt, hogy nem mondtad meg a babát, amit Mamáéktól kaptam!

- Örülök! - mondom. - Látod, nem is volt gond abból a fránya maszkból, megoldottuk!

- Igen - mondja és rám kacsint - probléma megoldva! Mi mindent megoldunk!

Osonnék ki a szobájából, de ma is visszatapsol, még fog többször is...

- Anyaaaa!

- Igen?

- De holnap... tudod igaziból holnap van a szülinapom és akkor ugye holnap nem kell majd tanulnom, ugye?

- Azt a trükkös mindenedet! - mondom és megcsikizem a hasát! - Hát most volna okod lógni, mi?

- Hát veled kell megbeszélnem, mert itthon te vagy a tanár!

- Attól függ mennyi leckét kapunk a Krétába! - de amint kimondtam, éreztem is rögtön, hogy túl szigorú vagyok... 

- Anyaaaa, nemáááá!

- Deeee... - mondom, mintha folytatnám az előző mondatot - szerintem első nap nem nagyon lesz sürgős lecke.

- Éljeeeeeeen! - visít fel Meli. - Éljen Klári néni, áldassék a neve! - gondolom én.

-  Akkor Jóéjt! Még jövök erre, ha fürödtem - mondom neki.

- Anya, gyere ide még egyszer!

- Jaj Melike, már nagyon késő van...

De csak ölel meg szorítja a nyakam... - Anya, nagyon szeretlek ám!