A Télapó az van! Sőt, ide jön is!

2018.12.06

December hat. Iskolanap és Télapó. Csend van, Attila és Meli előtt hatkor kelek és rohanok a spejzban eldugott, mikuláscsomagokkal és édességekkel teli kosárral kifelé. Az ablakpárkányról lekéstem, Nővéremék "Télapója" már odatett egy szép kövér csomagot, nekem meg a kosaramnak marad a lábtörlő! Még jó, hogy nincs jég és a hőmérséklet is tűrhető. Napok óta a Télapó a téma nálunk, főleg mióta pár hete Tomi bácsi pincéjénél belefutottunk egy Mikulás külsejű ősz bajszos emberbe, aki kiürített pár poharat és Tomi bácsi spontán azt bírta mondani Melinek, hogy "Na Melike, ugye nem gondoltad volna, hogy itt találkozol a Télapó bácsival?" Melike csak nézett-bámult az emberre, aki csakúgy mint ő szótlan maradt, mi színjózan felnőttek meg csak kuncogtunk a háttérben. "De hogyhogy itt lakik a Télapó Sárbogárdon?" - hangzott a kézenfekvő kérdés. "Hát nem itt lakik, de épp erre járt és hát a nagy szezon előtt töltekeznie kellett egy kicsit, hogy aztán bírja a sok munkát. De minden gyerekről tud ám, azt is látja aki szót fogad, de azt is aki nem!" Melike szemei tovább kerekedtek, pedig a Télapó változatlanul néma maradt. Melike emlegette, hogy Ani néniéknél igazából Géza bácsi felvett mindig egy télapó ruhát, mert olyat még a Tescoban is lehet kapni. A kisebb gyerekek elhitték, hogy ő az igazi Télapó, de ők nagyok Gáborkával meg Lacikával tudták, hogy az igazi Télapót senki se láthassa (láthatja), mert elbújva jár és meglepi a gyerekeket ajándékkal, de nem lehet vele tanákozni (találkozni). A Géza bácsi Mikulás egy-egy tábla csokit adott a jó gyerekeknek, de bőven osztott virgácsot is.

Kora hajnalban tele vagyok kétséggel, nem tudom jól lőttük-e be az ajándékozást, ne halmozzuk el és ne vigyük túlzásba, de örüljön nagyon! Miután elmagyaráztam, mi az az Adventi naptár és implementáltuk az Ikeás textil változatot a szoba ajtaján, naponta keresi benne az apró csokikat, meglepetéseket és élesen reklamál, ha egy nap nem édességet talált, hanem csak egy hajcsatot vagy egy pillangós radírt.

Mi van, ha kevesli majd a csokikat és holnap a Gyámhatóság előtt, az örökbefogadási határozat felolvasása és aláírása után közli, hogy Télapó márpedig nála Pesten nem járt?!

Na de most már kelni kell, kanyarog a kifli a vaj alatt, menni kell... Melikét ébresztgetném, de a szokásos morcosság a válasz: "Anyanemááá!" Csak a "Nézzük már meg, járt-e odalenn a Télapó" mondat hallatán kezd élénkülni. Nem, most nem hagyom, hogy pizsamában rohanjon le a lépcsőn, izguljon csak tovább!

Szépen felöltözve hárman indulunk lefelé, kézen fogva, Meli középen, tőle szokatlan módon, nagyon lassan lépeget. "Na mi a gond?"-kérdezem, mire ő: "Hát nincs gond Anya, csak nagyon félek, hogy csak virgácsot kaptam, pedig olyan nagyon szeretnék csokit". Apa nyugtatgatja, hogy "Dehát még meg se nézted, hogy egyáltalán van-e ott valami..." Próbálom gyorsításra bírni, de érzem rajta, hogy fél. "Jaj, jaj csak nehogy virgács legyen ott!" Most én nyugtatgatom: "Melike, itt Pesten csak a nagyon rossz gyerekek szoktak virgácsot kapni, nézzük meg hogy Neked mit hozott, mert szerintem Te nem virgácsot kaptál". "Dehát én rossz vagyok..." Már görbül a szája, majdnem sír. "Nem Melike, Te nem vagy rossz, nincs Veled semmi baj!" - mondom. "Mondd, kaptál Te már virgácsot?" - kérdi Attila. "Sokszor!"

Végre leérünk a legalsó lépcsőfokra, ahonnan a bejárati ajtó üvegsávján át látszik már valami a lábtörlőn. Meli annyira le van fagyva, hogy ellenállás-mentesen rá tudom adni a kabátját. "Odanéééézzz! Gyere menjünk csak ki! "

"Fúúúú Anyaaaa.. ez mind nekem?" kérdezi. "Hát nagyon úgy tűnik!" - válaszolom.

"Nemkaptamvirgácsot, Nemkaptamvirgácsot, Nemkaptamvirgácsot!" - hallgatjuk egész az iskoláig!