HILDABLOG

 

Körbe-körbe!

2021.02.04

Fél hét. Hosszú volt a nap, hulla vagyok, ég a szemem a monitortól, fél kilenctől mostanáig négyet is bámultam: a munkahelyi laptopot, a sajátomat, a mobilomat és a céges telefont. De kész lett a tréninganyagom, ez is valami! Jövök le a tető-home-office-omból és máris jöhet a második műszak: én vagyok a nyelvtanos és holnapra lecke van....

- Anya, átjön még ma a Fanni. - a lakásba lépve köszönés helyett ezt hallom. Szépen teljesítettem, január negyedike óta 2 nap volt csak (ebből egy napon durvahideg), amikor megszegtem az újévi commitment-et és nem mozogtam a levegőn. De ma 5 és fél kilométer is összejött és másfél óra, well done! :)

Nyamvadt négy óra maradt ebből a nagyon gyűlölt kétezerhúszból. Csak jobb év jöhet, hú de jó, hogy vége! Minden fenekestül felfordult: munkahelyen és suliban, családban és rokonságban, a barátainknál, nálunk, itthon...

Hulla vagyok, na igen, mint minden home office-os anyuka megspékelve home school-lal... Tudom, fogjam be a szám, mert csak egy gyerek kettőnkre, azért meg főleg, mert eddig is dolgoztam itthonról, most meg áldott munkáltatóm egyenesen el is rendelte a home office-t "azokban a munkakörökben, ahol ez megoldható". Például az enyémben. De van egy...

Hajrá önbizalom: Még a macskáim is jobban szeretnek, mint a gyerekem...

Kétségkívül nagy hatással volt és van rám ez a film: hamar eldöntöm, hogy Melikének is látnia kell. Most sem elsősorban a "karika-besorolás" érdekel - tizenkettes vagy mittudomén hányas - sokkal inkább a téma és az "Instant család" hatásaira visszagondolva konstatálom, hogy a gyerekem elég érett hozzá. Megérintett a film Attilával mindkettőnket,...

-Akkor? Ki marad velem leraxálni (relaxálni)? És mielőtt válaszolhatnánk: -Majd én megmondom, kitaláltam! (már hetek óta NEM kitanátam.) Mind a ketten itt maradtok (legyetek szívesek...), Apa a babzsákon, Anya a széken, én az ágyamban és itt lesztek amíg el nem alszom, de nem mentek már le! (Értettük, generális asszony...)